A porkohászati technológia fejlettsége a nyersanyagok tudományos osztályozásából és pontos kiválasztásából fakad. Az anyagtulajdonságok, a funkcionális pozicionálás és az előkészítési folyamatok különbségei alapján a porkohászati nyersanyagok szisztematikusan három fő kategóriába sorolhatók: fémporok, nem-fémporok és segédanyagok. Mindegyik kategória önállóan teljesít egy meghatározott célt, miközben szinergikusan hozzájárul a késztermék végső teljesítményéhez.
A fémporok a nyersanyagrendszer központi pillérei, és mátrixanyag szerint tovább osztályozhatók vas-alapú, réz-alapú, nikkel-alapú, kobalt-alapú és cementált karbid-alapú sorozatokba. A vaspor bőséges erőforrásainak, alacsony költségének és kiegyensúlyozott, átfogó mechanikai tulajdonságainak köszönhetően a szerkezeti elemek gyártásának fő választásává vált. Altípusai közé tartozik a redukált vaspor, a vízzel-porlasztott vaspor és a karbonil-vaspor, amelyek alkalmasak hagyományos préselésre, nagy-sűrűségű alakításra, illetve nagy{10}}precíziós szűrőelemek. A kiváló hő- és elektromos vezetőképességű rézport széles körben használják elektronikus csomagolásban, súrlódó anyagokban és más területeken. Az elektrolitikus rézpor és a porlasztott rézpor közötti tisztasági és morfológiai különbségek meghatározzák, hogy alkalmasak-e a vezetőképességet vagy a préselési teljesítményt előnyben részesítő forgatókönyvekre. A nikkel-alapú és kobalt{15}}alapú porokat magas hőmérséklet- és korrózióállóságuk jellemzi, és gyakran használják zord környezetben, például légimotorok és vegyi reaktorok forró végű alkatrészeinél. Egyes nagyon reaktív ötvözetporok előállítása során inertgáz elleni védelmet igényelnek az oxidációs szennyeződés elkerülése érdekében.
A nem{0}}fémporok főként erősítő, kenő vagy funkcionalizáló szerepet töltenek be. A gyakori kategóriák közé tartoznak a kerámiaporok (mint például a szilícium-karbid és az alumínium-oxid), a karbidporok (például a volfrám-karbid és a titán-karbid) és a grafit. A kerámiaporok, mint megerősítő fázisok a fémmátrix kompozitokban, jelentősen javíthatják a mátrix keménységét és kopásállóságát; a keményötvözetekké szinterezett cementált karbid porok a vágószerszámok és a fúróberendezések maganyagai; a grafitot, amelynek kettős funkciója, a kenés és a vezetőképesség, általában önkenő csapágyakban és elektródatermékekben- használják.
A segédanyagok kulcsfontosságúak a folyamatablak optimalizálásához, beleértve a kenőanyagokat, kötőanyagokat és formálószereket. A kenőanyagok (például a cink-sztearát) csökkenthetik a belső súrlódást a porpréselés során, és javíthatják a tömör sűrűség egyenletességét; kötőanyagok (például polimer vagy viasz alapú rendszerek) átmeneti plaszticitást biztosítanak a poroknak a melegsajtolás és fröccsöntés során, leküzdve az összetett alakformálás korlátait; formázószerek a por folyóképességének és alaktartásának beállításával biztosítják az automatizált gyártás magas hatékonyságát és stabilitását.
A nyersanyagok tudományos osztályozása nem csak egyértelmű útmutatást ad a folyamattervezéshez, hanem a porkohászatot is a nagy teljesítmény és a multifunkcionalitás felé tereli az alkalmazási forgatókönyvek precíz összehangolásával. Az új anyagtechnológiák fejlesztésével az osztályozási rendszer tovább finomodik, gazdagabb anyaggéneket juttatva a precíziós gyártásba.